Titi's Bt.

November 15.

Onnantól a Föld másik felén cammogok.

A nőket a fülükön át kell meghódítani, bármennyire is nem így tűnik. Alapvető kémia, és a szavak. Ez a nyerő páros, nem más. A többi adalék, csomagolópapír.

.. házasok vagyunk. Boldogság. Szerelem. Világbéke. :)

... Életem Értelme, Egyetlen Szerelmem szerint a tökéletesség definícióját nem én hordozom magamban, magamon, tehát az nem én vagyok a szemében, hanem ő maga?

Most akkor egy beképzelt hólyaghoz megyek hozzá április 24-én? Vagy az én önbizalmam maradt alul a megmérettetésen?

Szerelmem még most is rá tud tenni egy lapáttal, egy csokorba szedett villám szerelmi vallomással:  "... annyira állsz közel a tökéleteshez, amennyire ember állhat: a tökéletes én vagyok, s te állsz hozzám a legközelebb...".

Most akkor hogy van ez? :)

Rájöttem, hogy csak akkor nyerhetünk, ha teljes erőbedobással, minden energiámat összpontosítva a célt látom, s nem aprózom el magam. Nem fordulok a múlt elrontott pillanatai felé, s nem akarom azokat helyrehozni, megváltoztatni. Túl kell lépni.

Egy van csak, a jelen és a most, amiből holnap és holnapután lesz, s ide nem férkőzhet be a múlt réme.

Ami történt, már bennem van, lenyomatot hagyott, azokkal a tapasztalásokkal vagyok teljes és különleges. Tovább nem hat rám.

Csak így győzhetünk.

Ezeket eddig is tudtam, de tegnap óta nagyon mélyen érzem, hogy képes vagyok így élni. Mert nincs más választásom.

Amikor utálattal gondolok egy munkára, az emberekre, akikkel együtt kellene megcsinálnom a feladatot, akkor szép lassan kialakul bennem a zárlat és azon gondolkodom, hogy van-e értelme bárminek úgy, hogy nem adom bele magam, nem esik jól és alapjaiban nem okoz örömöt, sőt, elszívja az energiámat.

Talán idealista vagyok, talán hülye, de hiszek abban, hogy az embernek meg kell tudni élni abból a munkából, amit szeret. Igen, ezért dolgozni kell, referenciákat beszerezni, ajánlásokat összegyűjteni, mert ez hozhatja a következő munkát, de minden porcikámmal azt érzem, hogy nem kell olyat vállalni, ami nem esik jól. Vagy a feladat, vagy az emberek miatt.

Az egyik ember, akiről most beszélek, egy spirituális és munkamániás ötletgyáros, szellemileg a közelemben sincs, a másikról pedig már írtam az első bejegyzésben. Az egyetlen dolog, amiért mellém rendelte őket az ég, az az lehet, hogy megtanítsam őket emberbarátibb módon gondolkodni. Persze van egy másik oldal is, a pénz.. talán azért rendeltettek mellém, hogy pénzt kapjak a nekik végzett melóért. Mert más nem érdekel tőlük, az biztos.

Most el vagyok keseredve, mert a jövő héten minden nap velük kell lennem legalább négy órát. Mégis hogy lehet így jólesően nekimenni egy feladatnak? Hogy minden porcikám tiltakozik ellene és sajnálom az életemből ezeket az órákat rájuk fordítani, velük tölteni?

Merő őszintétlenségben, megjátszásban és nagyon fárasztó módon.

Miért van ez mégis, mit hordoz magában, mint megértenivalót?

Ezt már csak azért is jó lenne tudni, mert ha időben rájövök, talán megúszom. És ha nem, akkor legközelebb talán kikerülhetem.

Aki kurválkodni áll, ne sírjon, ha basszák, igen, tudom.

De anyám, én nem ilyen lovat akartam.

Jó lenne, ha el sem kezdődne ez a munka. Ezt akarom.

.. most is annyira boldog vagyok, hogy térdig érő nyáltengerben mászkálok. És ez nagyon finom :)

Ma nem alszunk. Szerelmemmel így döntöttünk. Ő pókerezik, miközben ezeket a sorokat írom. A sishában mézes dohány füstöl, a tévében a téli olimpia megy, hasalok a nászágyon és már most érzem a fejemben azt a jellegzetes nyomást, amit a nem-alvás szokott előhozni.

Nem kelünk mostanában korán. Igazából mióta együtt élünk, nem kelünk korán. Viszont későn alszunk el és későn kelünk. És mégis létezünk.

Pont így volt ez ma délelőtt is, mikor vizes hajjal, játszóruciban, fürdőből kijövet fogtam kezet a mumussal, szerelmem ex-nejével, s néztem az arcán az idegtől piros stressz-foltokat, amik a hírre, hogy összeházasodunk, még erősebben előjöttek.

Sosem bírtam, ha direkt módon irányítani akartak. Aki erre adja a fejét, szedje össze magát és csinálja okosan. Ravaszul. Jólesően. Hisz nőből vagyok én is, ráadásul szerintem igen jófajta állományból származtatva, s minden vágyam, hogy a kiválasztott férfi irányítson. Itt ez a kis ellentmondás szerintem direkt szexi a személyiségemben.

Ezt az irányítást rosszul viselő tulajdonságot alapul véve feldühített a telefon, hogy 2 perc és itt az ex. És ennél sokkal jobban az, hogy tényleg itt volt. Mert nem vagyok kifestve, nincs megcsinálva a hajam, nemrég keltem.. mégiscsak most jön az első benyomás.. arról már nem beszélek, hogy a volt feleség az én urammal ne lépjen kapcsolatba. Semmifélébe, ami nem a közös lakás sorsát vagy a hitelt érinti. Pláne, hogy egy újgazdag, fusztrált, mindennemű beleérzőképességet és ezzel együtt mozgó intellektust csak polcról és látásból ismerő emberről beszélek.

Ez volt a reggeli kávé kiegészítője.

Koradélután munkamegbeszélésre mentem. A megbízó, aki hetek óta arról győzköd teljes gőzzel és nagy hangon, hogy cégének én legyek az arca és szóvívője, ma azt állította, hogy modoros vagyok, a kérdéseire adott válaszaim jók, ám általánosak, s nem vagyok túl kedves. Még vele sem.

Alapjaiban ismerem a férfit, mint gyűjtőfogalmat, ismerem az okot, összerakom az okozatok mozaikjait is, de zsigereimben van a kételkedés, ami a meglátásaimat is érinti, tehát több forrásból kezdtem el információkat gyűjteni magamról, vagyis a megbízó állításainak helytállóságáról: modoros vagyok-e /összesítve nem/, kedves vagyok-e /összesítve igen, nagyon/, és a válaszaim bármire tényleg általánosak-e /összesítve nem, csakis az általánosságot megkövetelő kérdéseknél/. Ennek tükrében arra jutottam, hogy a faszi konkrétan megdugna.

Ezzel a kérdéskörrel, ami a szex munkaszerzésre történő felhasználása, már hosszú évek óta kerülök kapcsolatba: sokat agyaltam ezen, főleg akkor, amikor a nem szexelés okán hirtelen leépítették a céget, vagy derült égből becsapott a villám, ezért én munkavégzés közben hibáztam egy megbocsáthatatlanul nagyot, és kirúgtak. Na, ilyenkor gondolkodtam el azon, hogy a fene nagy büszkeségemmel hova mehetek.

Haza mindenképp.

A mai nap zárása pedig az, hogy nem alszom. Mert ez a nap nem érdemli meg a szép álmokat, a tapsot és az álmodó szuszogást.

A mai nap egyetlen jó dolga az, hogy szerelmem mellettem pókerezik a gépén, hallom, ahogy nyomogatja az egeret, főztem magunknak wellness teát, és holnap elmegyünk beszerezni az esküvőhöz szükséges hivatalos papírokat.

Ha innen nézem, ez egy nagyon jó nap volt, és nem alszom, hogy ne érjen véget. Soha már.